Kedves Látogató!

 Ez a weblap Szvámi Krishnananda könyvének a magyar fordítását tartalmazza. A szerző számos egyéb könyve és írása több különböző kategóriában – pl. jóga, filozófia, upanishadok- itt olvasható angolul: http://www.swami-krishnananda.org. Az említett honlapon, a The Divine Life Society főtitkárának engedélyével Szvámi Krishnananda könyvei magyarul is elérhetőek lesznek. Amennyiben érdekel a jóga, vallás, filozófia, tudsz angolul, és volna kedved, időd akár egy oldalt, akár egy egész könyvet lefordítani Szvámi Krishnananda könyveiből vagy cikkeiből és ezáltal segíteni, hogy a tudás eme tárháza az angolul nem tudó hasonló érdeklődésű emberek számára is olvasható legyen magyarul, kérlek jelezd szándékod ezen a címen: asolch@gmail.com. A weblap szerkesztőinek a fordításokból nem származik anyagi haszna, a könyvek nem kerülnek kiadásra.

Jó olvasást kívánunk!

Szvámi Krishnananda: Az igazság gyöngyszemei

Tág értelemben a vallást tiszta józan észnek tarthatjuk. Nem egy kényszer vagy egy teher, amit kívülről emberek rónak ki a másikra. Ez egy olyasvalami, amit nem tudunk kikerülni a dolgok felépítése miatt.

*     *     *

 Amíg ebben a világban vagyunk, vallás is van. És mindig lennünk kell valamilyen világban, ami annak a neve, amit az egyetemes légkörnek adunk a kifejezés minden síkján és szintjén. Ennélfogva a világ tehát nem fog eltűnni. A vallás majd örök lesz, nem fog sohasem megszűnni, ha a vallást úgy határozzuk meg, mint a kötelességet, amivel a világmindenségnek tartozunk.

*     *     *

 A vallás egy alapelv. Kérlek, jusson ez eszedbe. Nem egy külsőség. Nem egy kultusz vagy egy krédó, vagy az egyének cselekedete vagy elfoglaltsága. Ez egy összetartó erő az emberiségben, éppen úgy, ahogy a kormányzati rendszer összetartja a hivatalnokokat és a polgárokat. Emiatt tehát a templomba járás, az istentisztelet felajánlása, a szövegek olvasása, jótékonykodás és a rózsafüzér mondása – mindezek, habár vallásnak látszanak –, nem ezek alkotják a vallást, mert a vallás inkább a tudatosságnak egy állapota, egy életszemlélet, érzés és hozzáállás, mint egy belső jelentéstől megfosztott puszta formaiság.

 *     *     *

 Amikor ránézel a világra, mit gondolsz róla? Az a te vallásod. Amikor a világot szemléled, mi a véleményed róla? Az a te vallásod, és nem az, amit az imaházakban és a templomokban csinálsz.

*     *     *

 A kizsákmányolás mindig rossz, akármikor is történik. Az élet szeretete együttműködés és nem versengés és kizsákmányolás. „Ne vegyük el azt, amit nem adtunk.”- hogy egyszerűen fejezzük ezt ki. A vallás a legmagasabb formájában ez a nagyszerű vezérelv vagy irányvonal, amint azt elmagyaráztuk.

*     *     *

 Az univerzumot mindig valami rajtunk kívülinek, idegennek tartjuk és ki akarjuk zsákmányolni, sőt meg akarjuk hódítani. Mindig a Természet meghódításáról beszéltek, mintha egy ellenség lenne. Beszéltek a családotok meghódításáról, amelyhez tartoztok? A válasz: soha. Akkor miért beszéltek a természet meghódításáról? Szegény Természet a sajátotok, miért akarjátok meghódítani? A része vagytok. Tudd ezt ennek és megfelelően cselekedj.     

*     *     *

 A vallás metafizikai, filozófiai, pszichológiai, etikai, tapasztalati, társadalmi, politikai és minden. Létezésünk minden tulajdonságát áthatja. Ez a Legfelsőbb Törvény, amely mindenhol működik, amely férfit és nőt, fiatalt és időset, az élet összes útján járó embert irányítja. Ez egy Örök Törvény. Ez Isten törvénye, a Természet Törvénye.

 *     *     *

 Minél inkább tudatos vagy befelé, annál közelebb van hozzád a világ. Az ellenséges, úgynevezett barátságtalan világ barátságossá válik amint saját létezésed egyre finomabb birodalmaiba lépsz be. És amint eléred az isteni alapelvet magadban, a világ nem csupán barát marad, hanem saját magad elválaszthatatlan tapasztalatává válik.

 *     *     *

 A spiritualitás nem egy olyasfajta életmód, amit vezetsz. Ez a világ mindenféle életének belső értelme. Nincsen elszigetelve a többi fajta élettől. Ez minden fajta élet mögötti értelem és jelentőség, bármi is a hivatásod vagy bármilyen kötelességet is hajtasz végre a világban.   

 *     *     *

 Az élet spiritualitás nélkül helytelen, értelmetlen, abszurd. Ez egy olyan fajta élet, amit minden egyénnek törekednie kell élni, és az embernek ki kell használnia ezt a lehetőséget, mint még egy szerencsés alkalmat arra, hogy Isten Valódi Természetén kontempláljon, és ily módon felgyorsítsa a Felé való haladásunkat, egyre inkább megközelítve a Legfelsőbb Abszolútot, és áldottá tegye az életünket azáltal, hogy mindennapi létezésünkben, a gyakorlatban megéljük, és így támogassuk is a magunk körüli légkört, hogy mi és a világban élő testvéreink alkalmassá váljunk az eszményi Istenséggel, az Abszolúttal való legfelső egyesülésre. Legyen a fáradozásaink hatásaitól keletkező szerető összetartás és a mindenhol győzedelmeskedő béke az imádságunk

 *     *     *

 Három jelentés, három értelem vagy három rejtett valóság létezik – az egyik magunkban, a másik kívül a természetben, a harmadik, ami magában foglalja a magunk és a külső természet közötti kapcsolatot, amit Istennek hívunk, ami láthatatlan a fizikai észlelésünk számára.  

 *     *     *

 Vishnu dicsőség és ragyogás, Brahma kreativitás és erő; és Síva egyszerűség és lemondás.

 *     *     *

 Az élet dolgainak vonatkozásaiban egyetlen szint számunkra Isten létezése.

 *     *     *

 Úr Síva előttünk az Isteni Megvalósulásból született legfelső lemondást jelenti – lemondást, ami az Isteni Megvalósulásból született, nem pedig frusztrációból, nem a valóságtól menekülő hozzáállásból, nem kishitűségből, hanem a dolgok természetére való rálátásból született, az élet természetéről való tiszta megértésből és a létezés teljességének bölcsességéből. Ez a Vajrágja vagy más néven lemondás forrása.

 *     *     *

 Isten dicsőítése és az érzékek szabályozása egy és ugyanazt a dolgot jelenti. Mert csak az Isten-tudatosságban lehet az összes érzéket szabályozni. Amikor látod Istent, az érzékek elolvadnak, mint ahogy a vaj elolvad a tűzön. Nem tudnak többé létezni. Az összes dísz szilárd aranytömeggé válik, amikor az olvadási pontra melegítik őket. Hasonlóan, az Isten-tudatosság kemencéjében az érzékek energiái az egyetemesség kontinuumába olvadnak.

 *     *     *

 Ennek az országnak a kultúrája szerint minden háromszoros – objektív, szubjektív és univerzális. Mindennek a világban, a legkisebbtől a legnagyobbig van egy objektív sajátsága, egy szubjektív sajátsága és egy univerzális sajátsága. Objektíven valami vagy, szubjektíven egy másik valami vagy és univerzálisan egy harmadik dolog vagy. Minden attól függ, hogy milyen szemszögből értelmezel egy bizonyos dolgot, személyt vagy tárgyat.

 *     *     *

 A Véda értelme végtelen. Egyáltalán nincsen vége. Az matematika, kémia, fizika, Ájurvéda, pszichológia, metafizika, filozófia, spiritualitás, meditáció, szeretet, extázis. A Véda minden egyes mantrájában mindent megtalálsz. Minden attól függ, hogy milyen szemszögből nézed, hogyan érzed.

 *     *     *

 A közös imádság nagyon hatásos. Ha száz ember összegyűlik és imádkozik, annak nagyobb hatása lesz, mintha csak egy ember imádkozna. Természetesen, ha az az egy ember nagyon erős, akkor egy embernek az imája is megfelel. De minthogy a személyeknek megvannak a saját hibáik és gyengeségeik, jobb, ha az emberek gyülekezetben imádkoznak. Ha az összes elme összeadódik, nagyobb energiát adnak. Ez belehullámzik Istenbe.

 *     *     *

 A tudást önkontrollal bölcsességnek nevezik, míg a tudás önkontroll nélkül pusztán száraz intellektualitás. Értelmetlen. A szigorúság értelem nélkül pedig egyfajta ostobaság. Nem lesz megfelelő eredménye. Tehát az Úr Síva nem pusztán egy szigorú Lény, hanem a tudás tárháza is.

*     *     *

 Egy tárgy észlelése a személyiségünk egy oldalától való elidegenülés egy bizonyos érzék sugárútján keresztül a tárgya vonatkozásában. Mindezt sokaknak nehéz felfogniuk. Ez egy magas pszichológiai titok.     

 *     *     *

 Isten kreatív akarata Mindentudás, Mindenhatóság, és Mindenütt Jelenvalóság összekapcsolva. Időnként ezt az állapotot Isvarának nevezzük. A Legfelső Abszolút, ami meghatározhatatlan, amikor a kozmosz megalkotására irányuló kreatív akarattal társul, Isvara a védantikus nyelven és Síva a puránikus szóhasználatban.

 *     *     *

 A spirituális naplód egyik középponti kérdése ez kéne, hogy legyen: „Mi vagyok Isten szemében?”. De ezt a kérdést soha nem teszik fel és te nem akarod tudni a választ. Te mindig azt akarod tudni: „Mi vagyok az emberek szemében, a szomszédjaim szemében, a nyilvánosság szemében? Mit gondol rólam az ország? Mit gondolnak rólam a szavazók? Mi a nemzetközi vélemény rólam?”. Egy pillanatra sem gondolod: „Mit gondol rólam az Isten?”. Legyen ez a kontemplációd.

 *     *     *

 Abban a pillanatban, amikor elkezded felismerni a valódi helyzetedet a világban, erőssé válsz; nem azért, mert nagy vagyonnal bírsz, vagy mert van egy széked a parlamentben, hanem mert a világegyetem szervezetében van egy helyed.

 *     *     *

 Minél nagyobbak vagyunk a világban, annál rosszabbak vagyunk a spirituális erő és tudás szemszögéből nézve. Mert ez a fontosságtudat, önérvényesítés, Ahamkára, személyiség-tudatosság, testtudatosság, szociális tudatosság és státusztudatosság – mindezek egybevéve pszichológiai akadályokként működnek, amik megakadályozzák a kozmosz energiáit attól, hogy belénk hatoljanak.

 *     *     *

 Mik a nagy emberek ismertetőjelei? Keményebbek, mint a gyémánt, de lágyabbak, mint a lótuszszirom. A nagy Mesterek keményebbek, mint a gyémánt, és emiatt bármit is tehetsz nekik, nem fognak megingani az elveikben. Nem tudod őket megreszketni az erős logikád és érvelésed által. Ez csak az egyik oldala ezeknek a nagy Mestereknek. A másik az, hogy egy ember sem tud olyan jó, irgalmas és lágyszívű lenni, mint ők, amely jellemvonások a megfelelő időben nyilvánulnak meg. Ilyen a misztikus összetétel, az isteni rettenetes megnyilatkozása összekapcsolódva a legtökéletesebb emberi jellemvonásokkal és sajátságokkal, mint ahogy azt az Úr Rámánál látjuk.

 *     *     *

 Mi alázatos keresők vagyunk, nem vagyunk Mesterek. Kis emberek vagyunk, akik megpróbáljuk követni a nagy Mesterek, mint amilyen Szvámi Sivanandadzsi Maharádzs lépéseit, a mi alázatos, botladozó módunkon, megpróbálva elménket az Isten iránti igaz odaadásra felemelni; ebben a próbálkozásban legyünk magunkhoz őszinték. Ez az imádságom magamhoz és mindenkihez. A lelkiismeret őszintesége a Szádaka jelmondata.

 *     *     *

 Ha az Örökkévalóságban szeretnél élni, meg kell halnod a múlandó dolgoknak, ami azt jelenti, hogy meg kell halnod mindennek, amit szépnek, értelmesnek és értékesnek tartasz a világban.

*     *     *

 A tudatosság vagy a Purusha önmagában nyugvó esszenciája a megszabadulás, és az élet végső célja. Ennek nincsen köze az Isvarához, aki, végül is szintén a Purushák egyike, habár Ő egy különleges Purusha, Purushavisesha.  

 *     *     *

 Szvámi Sivanandadzsi Maharádzs nagy hódolója volt Adi Sankaracsárjának, és a tanításaiban megtalálod Sankara szellemét. Ha helyesen meg tudod érteni Szvámi Sivanandadzsi Maharádzs tanításait, akkor Sankaracsárját is meg tudod érteni. Természetesen nagyon nehéz mindkettőt megérteni, mert sokoldalú géniuszok. Tanulmányozzuk tehát a munkáikat és éljük a Védanta és a Bhakti szerinti gyakorlatias életet.    

*     *     *

 Ma, Srí Gurudév Szannyásza évfordulóján kontempláljunk a spirituális szikrán, ami a nagy Szvámi Sivananda Szaraszvatiként lobogott tovább, akinek jelenléte és Tapasza, spiritualitása, jósága és nagyszívűsége a középpontjává és magjává vált ennek a nagy Intézetnek, amely ma sok ember szívében lüktet a világban, nem mint épületek vagy szerveződések, nem mint látható szevezetek vagy intézetek, hanem mint spirituális törekvések, nemes vágyódások az Isten-megvalósítás után, jólelkűség az emberi természetben, és a meggyőződés, hogy az Isten megvalósítása az egyetlen cél az életben. „Az Isten-megvalósítás az első, minden más utána jön.” – ez volt, most is az, és lesz is mindörökké ennek a szentnek a tanítása. Minden más automatikusan követi a szívnek ezt a nagy, áradó vágyódását.

 *     *     *

 Érezd jól magad a lemondás által, és ne a birtoklás által. A világban lévő dolgok lemondásával járó élvezet intenzívebb, mint a birtoklásával járó élvezet. A megelégedettség, vagy öröm vagy élvezet, ami úgy tűnik, hogy az érzékek tárgyainak megszerzése által jön, egy fájdalom, ami a megelégedettség álöltözetében jön hozzánk. De az az öröm, ami a lemondás által jön hozzánk, valódi és tartós öröm. 

 *     *     *

 Minél inkább hiszel a tárgyak valóságában, annál távolabb vagy az Igazságtól vagy Valóságtól.

 *     *     *

 A szabadság keresésében a tudást ezen szabadság elérésének a törekvésének tartják.

 *     *     *

 Az embert be tudjuk csapni, de az Istent nem tudjuk becsapni. Még magunkat sem tudjuk becsapni. Tehát értelmetlen azt hinni, hogy valami mások vagyunk, mint amik valójában vagyunk. Akármilyen is legyen a műveltségünk, azt nem nézi Isten.

 *     *     *

 Tehát ez az állásfoglalás, hogy az emberek között boldogok lehetünk, attól függetlenül, hogy az Isten vagy a Természet mit gondol rólunk, ez a dolgok nagy paródiája. Emiatt a Természet haragja a halál formájában jön, attól függetlenül, hogy az emberiség mit gondol rólunk.

 *     *     *

 Az univerzum minden atomja szükséges dolog az egész univerzum fejlődéséhez. És ily módon minden fejlődési szakaszon keresztül kell mennünk.

 *     *     *

 Amíg a lélek útjára lépünk, az alázatosság nagy fegyverünk, amink van és nincsen más fegyverünk. Az Isten nem fél a logikától. De talán leereszkedik az alázatos könyörgő szintjére, aki átadja magát a nagy fénynek, amely mindenhol megvilágítja az egész világot.

 *     *     *

 Az Isten inkarnációi az istenség erejével jönnek, míg a bölcsek és szentek az istenség erejével mennek. Ahogy az egyik Isteni Erővel jön, a másik azzal az Isteni Erővel megy. Ezért fektetünk nagy hangsúlyt az inkarnációk születésnapjára és a Szidhák és Mesterek Maha-Szamádi napjára.

*     *     *

 Az Isten sugárzását lehetetlen elkerülni a mindennapi életben. Ez egy állandó jelenlét, mint a Nap energiája, ami az egész Földet élteti, akár az égben süt a Nap, akár már leáldozott.  

 *     *     *

 A lélek nagy egyéniségeinek és géniuszainak kettős kötelességet kell ellátniuk, a negatívat és a pozitívat. Az egyik feladatuk, hogy csökkentsék és csillapítsák a világban a rosszat, hogy a lélekbe való beavatás által eltávolítsák a tudatlanság sötétségét; a másik feladatuk, hogy megmutassák Isten nagyságát a világnak. Tehát Mesterünk, Szatgurudév Srí Szvámi Sivanandadzsi Maharádzs, nem pusztán azért volt itt, hogy eloszlassa a tudatlanság sötétségét azokban, akik égtek a vágytól azért, hogy megismerjék Istent és a spirituális utat kövessék, hanem azért is, hogy hirdesse Isten dicsőségét az egész világnak.

 *     *     *

 A meditációink és imádásaink valójában a meditációink és imádásaink tárgyának jellemzőinek a csendes invokációi. Minden istentisztelet egy meditáció és a meditáció minden formája egy invokáció, és az invokáció az erő saját lényünkbe való meghívását és az Isteni erő saját személyiségünkbe való elültetését jelenti.

 *     *     *

 Az Isten imádása az egész világ imádása és az Isten szolgálása az emberiség             szolgálása és vice versa.

 *     *     *

 Sohasem vagyunk hűek magunkhoz, és emiatt sohasem lehetünk hűek másokhoz. Ez a kínos helyzet óriási veszély az ember jövőjére nézve. És ez a betegség már kora születésekor ragadt rá az emberre és rátapad, akármerre is megy bármelyik inkarnációban. Talán ez az eredeti bűn, amiről az emberek teológiai körökben beszélnek. Amíg ezt nem vetjük le teljesen magunkról és nem állunk meztelenül Isten dicsősége és tüze előtt tiszta lélekként, és nem férfiként és nőként, addig nem érthetjük meg, nem értékelhetjük és érezhetjük, hogy mi az isteni szeretet.  

*     *     *

 A Bagavad Gíta a lélek dala; A Felső Lélek beszéde az alsó lélekhez.

 *     *     *

 Az élet egy olyan problémát vet fel, amit az embernek az összes intellektuális adottságával sem sikerült még megoldania. Az élet mélyebb víziója, amit nevezhetsz filozófiainak vagy misztikusnak, spirituálisnak vagy vallásosnak, amint feltárja a teremtés alapvető vagy sarkalatos sajátságait, mint egy középponthoz közeledő és attól eltávolodó mozgást. Úgy tűnik, ez egy mögöttes titok és válasz az élet összes kérdésére.

 *     *     *

 Az igazság az, hogy amíg az erkölcsöt általában a bűn ellentettjének tartják, elfelejtjük azt a tényt, hogy az a bűnnel ellentétes összefüggésben áll. Tehát nincs meg az ereje ahhoz, hogy szembeszálljon a bűnnel. A bűnt vagy a gonoszt olyan erővel lehet legyőzni, amely transzcendens és nem csupán etikus vagy erkölcsös. A világ gonoszai nem félnek a puszta erkölcsösségtől és etikától. A puszta jóság nem lesz elég. Istenségnek kéne a személyiségünkben lennie, és az Istenség messzemenően jobb a puszta jóság etikus viselkedésű és erkölcsös magatartású formáinál. Az Istenség egy egységesítő erő, míg az erkölcs csak a bűnnel ellentétes összefüggésben áll. Nem létezhet erkölcs, hacsak nincsen bűn. Mert ha egyáltalán nincsen gonosz, nem is létezhet olyasfajta dolog, amit jóságnak hívnak. De az Istenség teljesen más dolog, mert meghaladja a jót és a rosszat is.

 *     *     *

 Az ember egy jellem, egy viselkedés, egy magatartás, értékek rendszere és egy tudatállapot. Ez az ember. És ha ez az eredmény távol áll tőlünk, emberi lények vagyunk? Férfinak és nőnek hívhatjuk magunkat? Szvámi Sivanandadzsi Maharádzs az egyetemes tudatára ébredésnek ezt az üzenetét adta. A világra jött, hogy felrázza az embert a tudatlanság álmából. Most a szemeink felnyíltak és úgy látjuk a dolgokat, ahogy azok valóban vannak.           

 *     *     *

 India erős. Az országunknak megvan a saját dicsősége, és a dicsősége pontosan azonos a létezésével és a felépítésével. Az országunk, a kultúránk, a nemzetünk elválaszthatatlan a polgáraitól. És az India polgára, aki azt tudja mondani, hogy ő a világ polgára. Csak az Bharatavarsha polgára, aki magabiztosan és tudományosan tudja igazolni a világ emberiségének, hogy az emberiség egy. 

 *     *     *

 Legyél szerény. Legyél türelmes. Ne próbálj meg nagy lenni, hanem legyél kicsi, amíg majdnem semmivé válsz, ami jobb számodra, mintha egy nagy dolog lennél a világban, a közfigyelem tárgya. Van remény és emiatt legyél mindig bizakodó, hogy megkapod, amire szükséged van. Mindig emlékezz három dologra:

1. Legyen világos előtted, hogy mit akarsz.
2. Legyél benne biztos, hogy megkapod, amit akarsz; ne legyél tétovázó. Jelentsd ki: „Igen, biztosan megkapom”, és
3. Kezdd el a törekvést épp most. Ne mondd azt: „Holnap.”. „Most minden világos számomra, és neki fogok kezdeni.”.

 Ha ez a három életelv jelzőfényedként áll előtted, mindig sikerrel fogsz járni, és mindenben.

*     *     *

 Az emberi egyén teljes tehetetlenségének felismerése a bölcsesség jele. Az ember büszkesége le kell, hogy csillapodjon. Az egó, mely peckesen feszít, mint egy mindent tudó entitás, elkezdi belül érezni a pulzust. Ez az igazi filozófia kezdete.

 *     *     *

 A dolgok nem azok, mint aminek tűnnek, és semmi sem az, mint aminek mutatkozik. A történelem, akár csillagászati, akár társadalmi, egy bizonyíték arra a képtelenségre, hogy az ember megbízzon akármiben úgy, ahogyan azt a szemek számára láthatóvá tették.

 *     *     *

 Az ember még a test nélkül is létezhet. Ez különös. Nem él vajon az álomban a testtel való asszociáció nélkül? Habár az igaz, hogy az éber állapotokban a fizikai testtel való asszociáció nélkülözhetetlen, más állapotokban, mint például az álom, az ember a test nélkül él. Akkor tehát vannak olyan tudati állapotok, melyekben az ember a testtel való képzettársítás nélkül létezik. Ha az ember létezhet a test nélkül, a való lényege nem lehet a test. Az álom egy példa, a dermedtség egy példa, az ájulás egy példa, hogy bizonyítsuk ezt a tényt.

*     *     *

 A filozófiától az ember a vallás felé fordul. A filozófiai elemzés, tudományos vizsgálódás és ismeretelméleti érdeklődés által az embert egy lüktető érzéshez vezeti el, hogy egyedül Isten létezik. Ez a meggyőződés az igazi vallás kezdete.

 *     *     *

 Amikor az ember a saját lényének mélyére lát, spontán módon minden dolog gyökerével kapcsolatba kerül. A vallásos tapasztalat nagyon fontos módon egyenértékű a kozmikus tapasztalattal. Az nem egyfajta jókedv, amit az ember személyesen magában érez. A vallás nem egy érzelem. Nem is egy pszichikai jelenség. Lehetetlen rendelkezésre álló kifejezésekkel leírni. Nem csak a nyelv korlátait múlja felül, hanem a társadalom szabályait és előírásait és a viselkedési normák hagyományát is.

 *     *     *

 A jó élet az istenes élet. A jóság egy ragyogás, az istenség egy kis részének visszatükröződése. Minél istenibb az ember, annál jobb is. Valójában a jóság egy egyedül Istenben fellelhető jellemvonás, és az ember csak az Istenhez való közelségének arányában jó.

 *     *     *

 A tapasztalat mindenki számára érzékekkel kapcsolatos, empirikus, pszichológiai, a külső dolgokkal és a téridővel kapcsolatos. De a valódi tapasztalat integrált. Képtelenség azt alanyra és tárgyra szétválasztani.

 *     *     *

 A templom nem a világhoz tartozik. Az egy isteni hely, ami a földi dolgok fölé emelkedik.  Bárki, aki ott tartózkodik, nem tartozik semmilyen félhez vagy párthoz, hanem az isteni Egészhez. Ez a világ nem más, mint alanyok és tárgyak téridőbeli összessége. És mi arra törekszünk, hogy legyőzzük ezt a korlátoltságot.

 *     *     *

 A halál jelensége nem egy metafora vagy egy tündérmese, amit jól menő gazdasági körülmények figyelmen kívül hagyhatnak és amire csekély figyelmet fordíthatnak. Amint a jogar és a korona is a földre hullik, és a király és a koldus is ugyanazt a port nyalja a földről, amikor a legfőbb ragyogás véget vet az életüknek, az öntelt következtetést, hogy a katonai erő, a gazdasági körülmények és az ipari előrehaladás a fejlődés gyümölcsei, olyan hamar el kell vetni, amilyen hamar csak lehet.

 *     *     *

 Az emberi világban az Önvalót olyasvalaminek tapasztalják, mint egy tárgy visszatükröződése a tükörben. De a teremtő vidékén az Önvaló és az érzékelhető való közötti különbség tapasztalata olyan, mint a fény és sötétség közöttié. Emiatt itt valakinek a legmagasabb a spirituális tapasztalata. De más világokban az Ön-ismeret elérése nem lehetséges, mert a lakók vagy teljesen mentesek a tudástól, vagy figyelmüket a külső élvezetek kötik le, vagy nagy szomorúságban vannak, vagy nem rendelkeznek az Önmegvalósítás erőfeszítéseihez szükséges eszközökkel. Emiatt az emberi lénynek először magát az Ön-ismeretet kell megpróbálnia elérnie, és nem azután kell egy másik vidékre mennie.  

 *     *     *

 A jóga a fájdalommal való kapcsolattól való elkülönülés. Ebben az állapotban azokat az erőket, amik a külső érzékeken és a belső értelmen dolgoznak, visszaküldjük a forrásukhoz, azaz az Öntudatossághoz – itt tökéletes békében nyugszanak. Az érzékek zaja megszűnik, és ennek következtében a fájdalom és a szomorúság semlegesítődik.

 *     *     *

 Az elme lényegi ereje csak akkor nyilvánul meg, amikor a végtelenre, mint tárgyára összpontosul.

 *     *     *

 Az egyetemes Lény iránti szeretet a szeretet zenitje. Az egó nem tudja magát érvényesíteni, mert Isten mindenhol ott van. Az elme nem tudja magát különböző zavarodott állapotokba juttatni, mert ehhez nincs tárgy, csak Isten. Akármerre is mozdul, csak az Egyetlen Lény jelenlétét érzi. Az egész világ Isten dicsőségébe van öltözve. Ő aki páratlanul erős és páratlanul bölcs, egyetlen pillanatban átjárja a földet és a mennyet. Révén, hogy az elmét nem etetik érzékeken keresztül jövő étellel, az egyén eléri Istent, minden vágy és törekvés beteljesülését.

 *     *     *

 Az Isten kegyelme az Igazság ereje okán létrejövő isteni kinyilatkoztatás ténye – a személyes Akarat teljes önátadása által megtapasztalt tudatosság.

 *     *     *

 A spirituális tudást a legjobb eredménnyel nem az ésszerűség és logika pontossága által, hanem kép, művészet és szépség által lehet közvetíteni. Az a szív érzéseinek a változása és nem csupán az intellektus megértése, ami megfogja a lelket.      

 *     *     *

 Az Adhjátma-Vídja a világegyetem legbelső lényegének a tudománya, és nem tartozik az objektív tisztánlátás intellektuális kategóriái közé.

 *     *     *

 Az a tudatosságban való megalapozottság, ami egy külvilágtól nem függő Egyéniség Egyetemes Tiszta Szubjektivitásában stabilizálja az ember lényét, az utolsó csodaszer a halandó létezés szomorúságára. Ez az a nagy meditáció, amelyben minden léleknek el kellene mélyednie az életpályája során. Ez a végső kötelesség, ami elválaszthatatlan az ember vágyakozásától, sőt az egyetlen kötelesség az életben.

 *     *     *

 Mivelhogy még az intellektus és az elme intelligenciája is csak az a fajta tudás, amit a tudatalatti birodalom azért engedélyez, hogy áthaladjon a saját speciális módosulásain, mint amilyen az intellektus, talán nagyon igaz lenne azt mondani, hogy minden világi tudás, ami intellektuális, mentális és érzékekből származó, a tudatlanság formája.

 *     *     *

 Amiképp az érdekődés, a szeretet és az együttműködés a lélek jellemvonásai, ezeket a minőségeket nem lehet a csupán fizikai megfigyelés és a szervetlen anyag tanulmányozásának mechanizmusán alapuló lélektelen oktatási rendszertől elvárni, még akkor sem, ha a naprendszer és az atomok elektromágneses magjáról van szó, amiről a tudomány azt mondja nekünk, hogy a kozmosz épíőtéglái.

 *     *     *

 Senki sem szeret egy tárgyat annak a saját kedvéért. Minden szeretet egy inspiráció, ami végül is az Egyetemes Való szeretetéből jön. A tárgyak azért kedvesek, mert a Végtelen kukucskál be rajtuk keresztül. A Végtelen megidézi a Végtelent a szeretett érzékelésében. Az emberek és a tárgyak nem a saját maguk kedve miatt kedvesek. Habár minden szeretetnek a világon önző eredete van, egy transzcendentális jelentése is van a látó és a látott foka fölött. Bárki, aki egy hiba folytán bármit magán kívül lévőnek tart, elveszti azt a dolgot, akármi is legyen az.

 *     *     *

 Ahol dualitás van, ott az egyik látja a másikat, szagolja a másikat, beszél a másikhoz, ízleli a másikat, megérinti a másikat, gondolkodik a másikról, megérti a másikat. De ahol egyedül az Egy van, ott ki lát mit, és mi által, és hall, szagol, beszél, ízlel, érint, gondolkodik és ért meg kit, mi által? Honnan tudja az ember, hogy egyedül mi által ismeri mindezeket a dolgokat? Hogyan ismerheti meg az ember a megismerőt? Ez egy nagy figyelmeztetés, ez a tudás kincsesháza.

 *     *     *

 Isten nem pusztán a világegyetem félelmetes igazsága, hanem a szépség és a vonzás forrása is, aki képes arra, hogy elbűvölje az egész világot, felülmúlva a bárhol elképzelhető szépséget és szeretetteliséget, első pillantásra vagy a ragyogó Szépség akár egy gondolatára is megolvasztva a dolgok szívét. A szépségek szépsége Isten. (Sakshat manmatha-manmathah).

 *     *     *

 Nem elég, ha a hívő akarja Istent; a legnagyobb odaadás az, ahol Isten szereti a hívőt és úgy viselkedik, mintha a szolgája lenne annak, aki Ő�t szereti. A szentek élete, akik ilyen Isten-birtokló életet éltek, a gyakorlatban látható példája a vallásos gondolat és gyakorlat történelmének.

 *     *     *

 A Prána, az elme és a lélek alkotják a felemelkedés és a leereszkedés fokát és az ember elkezdheti a gyakorlást fentről lefelé vagy lentről felfelé, a temperamentumának és a túlsúlyban lévő hajlamainak megfelelően. Mégis, a leghatásosabb út a Brahma-Abhjásza, ami Brahman igenlése az életben, folyamatosan, minden időben és körülmények között, mint az ember egyetlen foglalkozása, célja és kötelessége.

 *     *     *

 Az egyén minden formájának végessége magában foglalja az egyén végességének tudatát, és a végességről való tudat spontán módon sugall egy tudatot arról, ami nem véges. Ami nem véges, az végtelen, ami pontosan Isten leírása.

 *     *     *

 A végső szabadság, amit a lélek a Mokshában elér, egyszerre mindenütt jelenvalóság, mindentudás, mindenhatóság és halhatatlanság, örökkévalóság az Abszolúttal együtt.

Az Upanishadok és a Bagavad Gíta kijelentik, hogy miután a lélek elérte a megszabadulást, nem tér többé vissza a halandó életbe. A felszabadult lélek belép az Abszolútba, miután mindenféle téridőbeli korlátoltságtól megszabadult. Az elme világi csábításoktól való tartózkodása, a teremtő felé irányuló odaadás, és a tudás által, hogy az ember lényege azonos az Egyetemes lényeggel, a lélek eléri a Mokshát. Ez a legvégső áldásosság.

 *     *     *

       A Bagavad Gíta következő verse kihirdeti, hogy a jólét, győzelem, boldogság, és szilárd közigazgatás fog uralkodni a legteljesebben ott, ahova Krishna, a         Jóga Ura, és Ardzsuna, a cselekvés íjásza haladnak előre egy harci szekéren, jelezve ezáltal azt, hogy a tökéletesség lehetséges és elérhető, amikor az               Egyetemes és az egyéni a harmónia állapotában összekeveredik és egyensúlyban vannak úgy a világban, mint az egyénben. Itt van egy recept mindenki               boldogságára.

HARI OM TAT SAT

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Húsz fontos spirituális utasítás

Írta

Srí Szvámi Sivanandadzsi Maharádzs

1. Kelj fel hajnali négy órakor minden nap. Ez a Brahmamuhurta, ami különösen kedvező idő az Istenen való meditációra.

2. Ászana: Ülj Padma, Szidha vagy Szukha ászanában fél órára dzsapázásra és meditációra, kelet vagy észak felé nézve. Fokozatosan növeld az időtartamot három órára. Gyakorolj Sirshászanát és Sarvangászanát, hogy fenntartsd a Brahmacsarját és az egészséget. Csinálj rendszeresen könnyü fizikai gyakorlatokat, mint például séta, stb… Végezz húsz Pránajámát.

3. Dzsapa: Ismételj bármely mantrát, mint például a tiszta Om vagy Om Namo Narayanaya, Om Namah Sivaya, Om Namo Bhagavate Vasudevaya, Om Saravanabhavaya Namah, Sita Ram, Sri Ram, Hari Om vagy a Gayatri, a tetszésednek vagy hajlamodnak megfelelően naponta 108 és 21600 közötti ismétléssel.

4. Fegyelem az étkezésben: Egyél szattvikus ételt, Szudha Ahara. Hagyj fel a chillis ételekkel, a tamarindusszal, a fokhagymával, hagymával, a savanyú ételekkel, olajjal, a mustárral, az asafoetidával. Tarts mértéket az étrendben (Mitahara). Ne terheld túl a gyomrodat. Hagyj fel egy évben két hétre azokkal a dolgokkal, melyeket az elme a legjobban szeret. Egyél egyszerű ételt. A tej és a gyümölcsök segítik a koncentrációt. Edd úgy az ételt, mint az orvosságot, hogy folytathasd az életet. Az élvezetért való evés bűn. Hagyj fel a só- és cukorevéssel egy hónapig. Ne kérj külön sót a dálhoz és cukrot a teába, kávéba vagy tejbe.

5. Legyen egy különálló meditációs-szobád, amit zár alatt tartasz.

6. Jótékonykodás: Adakozz rendszeresen, minden hónapban, vagy akár naponta, az erőforrásaidhoz mérten, mondjuk hat paisát rúpiánként.

7. Szvádhjaja: Tanulmányozd módszeresen a Gítát, a Ramayanát, a Bhagavatát, Srí Vishnu-Sahasranamát, Lalita-Sahasranamát, Aditya Hridayát, az Upanishadokat vagy a Yoga Vasishtát, a Bibliát, a Zend Avestát, a Koránt, a Tripitakast, a Grant Sahibot, stb. fél-egy órát naponta és végezz Szuddha Vicsarát.

8. Brahmacsarja: Őrizd meg az életerőt (Veerya) nagyon nagyon gondosan. A Veerya Isten mozgásban vagy a megnyilvánulásban - Vibhuti. A Veerya minden erő. A Veerya minden pénz. A Veerya az élet, a gondolat és az intelligencia lényege.

9. Sloka imádság: tanulj meg kívülről néhány Sloka-imádságot, Stotrát, és ismételd őket, amint leülsz, hogy elkezdd a Japát vagy a meditációt. Ez gyorsan emelkedetté teszi az elmét.

10. Szatszanga: Végezz Szatszangát. Hagyj fel a rossz társasággal, cigarettázással, húsevéssel és a szeszes italok fogyasztásával teljesen. Ne alakíts ki gonosz szokásokat.

11. Tarts böjtöt Ekadaszin: Böjtölj Ekadaszin vagy csak tejet és gyümölcsöt vegyél magadhoz.

12. Dzsapa Mála: Legyen egy Dzsapa Málád a nyakadon, vagy a zsebedben vagy a párnád alatt éjszaka.

13. Mouna: Tarts Mounát (csend fogadalom) naponta néhány órán át.

14. Mondd az igazat: Minden áron mondj igazat. Beszélj keveset. Beszélj édesen.

15. Csökkentsd a kívánságaidat. Ha van négy inged, csökkentsd a számukat háromra vagy kettőre. Vezess egy boldog, elégedett életet. Tartózkodj a fölösleges aggódástól. Élj egyszerűen és gondolkodj emelkedetten.

16. Sohase bánts senkit: Sohase bánts senkit (Ahimsa Paramo Dharmah). Uralkodj a haragon szeretettel, Kshamával (megbocsájtás) és Dajával (együttérzés).

17. Ne függj szolgáktól: Ne függj szolgáktól. Az önbizalom az összes erény közül a legfőbb.

18. Önelemzés: Gondolkodj a hibákon, amiket a nap folyamán elkövettél, közvetlenül nyugovóra térés előtt (önelemzés). Vezess naponta naplót és a hibák kijavítására szolgáló nyilvántartó naplót. Ne töprengj a múltbeli hibákon.

19. Végezd a kötelességeidet: Jusson eszedbe, hogy a halál minden pillanatban vár rád. Soha ne mulaszd el elvégezni a kötelességeidet. Legyen tiszta a viselkedésed (Szadacsara).

20. Add át magad Istennek: Gondolj az Istenre rögtön miután felébredsz, és közvetlenül elalvás előtt. Add át magadat teljesen Istennek (Szaranagati).

Om Santih Santih Santih!

 Ez minden spirituális Szádana lényege.

Ez elvezet a Mokshához. Mindezeket a Nijamákat

vagy spirituális szabályokat szigorúan be kell tartani.